Jelenleg ez a mondat vált a mantrámmá. Ez egy igaz állítás, hisz idővel a dolgok mindig helyreállnak, átalakulnak, megváltoznak, mi pedig saját szükségleteink alapján adaptáljuk a változást, úgy hogy jó vagy jobb legyen, vagy legalább kicsit más, valamilyen. Nekem elve...

Öt hónapnyi kínkeserves munkaszünet, stresszelés, pszichés és fizikai megpróbáltatások után jövő héten végre-valahára visszatérhetek a munkahelyemre dolgozni. Sokakat talán ez nem hozna túlzott lázba, de ebben az emlékezetes 2020-ban ezidáig még semmi nem okozott ekkora b...

Még mindig sokszor nehéz elhinnem, hogy a rossz után mindig jó következik és fordítva. Pedig oly sokszor bebizonyítja az élet, hogy bizony ez a körforgás állandó eleme létünknek. Az elmúlt öt hónap küzdelmei után a munkába való visszatérés hihetetlen gyorsan hozott vissz...

De nem magányosan. Lenni jó. Megint megváltozott valami. Idén kb. századjára. De mintha olyan rutin alakult volna ki a változások hatására a túlélés érdekében, ami mostantól örökre velem marad. Régen sem viseltem rosszul a változást, sőt időről-időre kerestem és genera...

Sosem értettem, hogy miért éppen az ősz beköszöntével kezdek erőre kapni, amikor minden és mindenki épp elhalkul, bezárul, lehűl és néha véget ér. Sok tekintetben szomorú ez az évszak, az elmúlásról szól. De én ilyenkor azt érzem, hogy a friss, ropogós hajnali levegő ext...

74 nap van még hátra Karácsonyig. Most, hogy beköszöntött az ősz, didergés a hajnalban, a bolyhos pulcsi és a forró tea szezonja, a lelkem teljesen átállt arra, hogy napról-napra jobban várja a Karácsonyt. Elterveztem, hogy plafonig érő fát veszek, amit a kutyámmal feldíszí...

Hosszú napok óta merengek Háy János szavain. Érzem, hogy igaza lehet, valahogy mégsem tudom ráfordítani a saját életemre. Mert jelenleg épp még a múlt karjainak fogságából igyekszem szabadulni, néha kínnal, máskor keservvel. De mindettől valahogy nem jobb a jelenem egy pilla...

37 év után végre kiderült, hogy miért érzem olyan sokszor rosszul magam a bőrömben, a környezetemben és főleg szociális helyzetekben. És csupán egy egyszerű pszichológiai teszt kellett hozzá. Világéletemben szentül meg voltam győződve, hogy én egy klasszik extrovertált ember vagyok, hisz szeretem...

Végre elmúlt az a pokoli év. Tudom, hogy sokaknak tök jó év volt, de a többség megszenvedte... De tanultunk belőle, levontuk a megfelelő konzekvenciákat és toljuk tovább, lesz ami lesz. Nekem 2020 utolsó és 2021 első pár napja sokkal jobban alakult, mint reméltem, ami nem csak örömre, de bizako...

A héten a szexualitás volt a fő témánk a közösségben, tabuk nélkül. Tök jó, hogy erről beszélgethetünk az online térben, mert hihetetlenül fontos és méltatlanul elhanyagolt téma, mondhatni "ciki". Sokan elfelejtik a tényt, hogy a szex mennyi fontos különböző szerepet tölt be mindannyiunk életéb...

Bár sokszor megüt, ha arra gondolok, hogy egyszer csak nekem is végem lesz, félek is a halál metódusától, de mindig az kergeti el a félelmeimet, ha arra gondolok, hogy minden számomra fontos ember, aki már nincs közöttünk, ott fog várni a túloldalon, nevezzük is azt a helyet bárhogy. Ez a tudat, ...

Én a nagypapámtól örököltem mindent, ami művészet. Impresszionista festőművész volt, igazi Szív&Lélek. Nagyon szeretem. Évközben tanárember volt, nyaranta pedig vonatokon zötykölődve szelte át az európai országokat ihletet és anyagot gyűjtve, némi valutával a zsebében. Utazó volt, nem csak mű...

Hát eljött végre, na nem a Messiás, de kb ugyanúgy vártuk. Hello 2021! Január elsején másnaposan tervezgettem a feltámadást, és kerestem a szép, új világ jeleit. Na elsőre nem lettek meg, mondjuk másodjára sem. Semmi változás látszólag. Na akkor most mi lesz, nem erről vo...