Még mindig sokszor nehéz elhinnem, hogy a rossz után mindig jó következik és fordítva. Pedig oly sokszor bebizonyítja az élet, hogy bizony ez a körforgás állandó eleme létünknek. Az elmúlt öt hónap küzdelmei után a munkába való visszatérés hihetetlen gyorsan hozott vissza az életbe, újra boldog volt a lelkem és a testem. Persze igyekszem nem belekényelmesedni ebbe az érzésbe, hiszen a bizonytalanság érzete folyamatosan itt ül a vállamon és sugdossa a fülembe, hogy a vírus bármikor újra keresztülhúzhatja a számításainkat. De igyekszem most csak a jóra koncentrálni és erős hittel nézni a jövőbe. Miközben így nézegetek, hirtelen kitör egy családi vészhelyzet, olyan állapot, amellyel még sosem találkoztam, de már sokszor hallottam róla. Az elmúlt hetek ennek megoldásáról szólnak, nagyon mély és veszélyes lelki/állapotok és az aggodalom valakiért, akit nagyon szeretek, de nem biztos, hogy meg fogok tudni menteni önmagától, mindenesetre egyelőre még próbálkozom. Közben a munkában ígéretes lehetőségek villannak fel a közeli jövőben, ami teljesen szürreális az elmúlt időszak tükrében. Tehát most bőven van minek örülni és van miért szomorkodni, kissé skizofrén állapot... Olyan, mintha valaki ping pongozna velem, akár 24 órán belül is többször vagyok fent majd lent. Olyan ez, mint egy páternoszter, ami életünk vonata, megállás nélkül halad, egyszer fent, aztán lent és közben középen. Gyerekként mindig azt hittem, hogy ha elérek fentre, mindig ott maradok, de az évek megtanították, hogy az élet páternoszter és nem szatellit. Talán, ha ebbe belenyugszom, megtalálom majd a békémet.