De nem magányosan. Lenni jó. Megint megváltozott valami. Idén kb. századjára. De mintha olyan rutin alakult volna ki a változások hatására a túlélés érdekében, ami mostantól örökre velem marad. Régen sem viseltem rosszul a változást, sőt időről-időre kerestem és generáltam is. Most viszont úgy alakul az élet, hogy nagyjából három dolog van az életemben, ami állandó, a többi folyamatosan változásban van, megszűnik, újra kezdődik, kiszámíthatatlan és megjósolhatatlan. De valamiért ez most nem rossz. Lehet, hogy kissé közönyössé tesz, de biztos lesznek előnyei is. Az mindenesetre ismét bebizonyosodott, hogy ha az ember elismeri, hogy valójában csak magára számíthat ebben a világban, könnyebb talán boldogulni. Ha önmagad legjobb barátja vagy, sosem leszel egyedül. Ha csalódsz, hamarabb kigyógyulsz belőle. Ha szeretsz magaddal lenni, sosem leszel magányos. Olyan sok rossz vesz körül minket ebben a világban, hogy muszáj mindenkinek kiépíteni a bástyáit. Aki erre képtelen, az szenved. Nem könnyű, főleg egyedül, de törekedni kell rá. Persze nekem is szükségem van emberekre, akik szeretnek és akiket szerethetek, akikből meríthetek. De ha ez valamiért épp „szünetel’’, akkor ott kell állnia a bástyáimnak stabilan, hogy minden menjen egyedül is. Boldogan.