37 év után végre kiderült, hogy miért érzem olyan sokszor rosszul magam a bőrömben, a környezetemben és főleg szociális helyzetekben. És csupán egy egyszerű pszichológiai teszt kellett hozzá. Világéletemben szentül meg voltam győződve, hogy én egy klasszik extrovertált ember vagyok, hisz szeretem a társaságot, könnyen és közvetlenül kommunikálok, nagyon is alkalmazkodó típusnak és csapatjátékosnak tartom magam. Erre a teszt többszöri elvégzése után bebizonyosodik, hogy valójában totál introvertált vagyok és ez a felismerés rengeteg mindent megmagyaráz. Napjaim nagy részét bent töltöm a saját világomban nyugiban és koncentráltan. Zavar a kinti csinnadtratta, a sok-sok felesleges szócséplés, az extrovertáltak hangoskodása (már bocs) és nagyon befeszülök, amikor ezek az ingerek felgyülemlenek körülöttem. Ilyenkor legszívesebben kifutnék a világból, a munkámra sem tudok rendesen koncentrálni.

Ezidáig rengeteg helyzetben játszottam szépen a szerepemet, hagytam, hogy számomra teljesen érdektelen történetekkel, hírekkel nyomasszanak, szívják le az agyamat és az energiáimat, miközben én már tök máshol jártam fejben és lélekben, de napi jó cselekedetnek gondoltam, hogy ha hagyom a másikat rajtam ventilálni. Na de hála a felismerésnek, pár hete sok minden megváltozott. Hisz most már igazoltan vonhatom ki magam ezekből a szociális csörtékből, így nem érzem kötelességemnek a ko-ventilációt. Elkezdtem látványosan körbepisilni a szociális határaimat és finoman, de ellentmondást nem tűrően tolom el az ilyen helyzeteket magamtól, amit - láss csodát - kis meghökkenés után, de beleegyezően fogad a környezetem. Lassú, de nem lehetetlen folyamat. Eredményképp azt érzem, hogy sokkal hatékonyabban végzem a dolgom és estére nem vagyok egy dehidrált Spongya Bob, ami hihetetlenül sokat tesz hozzá a mindennapok élvezetesebb megéléséhez.

Mind az intro-, mind pedig az extrovertált személyiségjegyek rendelkeznek szexibb és kevésbé szexi jellemzőkkel, mindkét típus könnyen tud a másik agyára menni, bár nyilván sok az átfedés és az árnyalat. A lényeg talán az, hogy mindig igyekezzünk felmérni a másik igényeit és az alapján közeledni, kommunikálni vele, ne pedig egy dömper vagy egy nebáncsvirág módjára. Szánjunk időt arra is, hogy a saját igényeinkkel és vágyainkkal közelebbről is megismerkedhessünk. Simán kiderülhet, hogy eddig tök más mozit néztünk...