Hát eljött végre, na nem a Messiás, de kb ugyanúgy vártuk. Hello 2021! Január elsején másnaposan tervezgettem a feltámadást, és kerestem a szép, új világ jeleit. Na elsőre nem lettek meg, mondjuk másodjára sem. Semmi változás látszólag. Na akkor most mi lesz, nem erről volt szó. Már megint... Egyszer már kiakadtam a felismerésen, amikor végérvényesen ráébredtem, hogy kb. semmi sem úgy lett, ahogy anno igérték, de aztán elmagyarázták, hogy ez így elég klasszikus, mindenki átesik rajta, jó reggelt kívánunk. Abba már beletörődtem, azóta is rehabilitálom magam, több-kevesebb sikerrel. Erre most megint ugyanott tartok: viszlát genyó 2020, minden poklok okozója és hello csodás 2021, minden gyönyörök forrása. Mert hogy ugye ennyi fos után, az új év már csak jót hozhat. no.other.fucking.way. Vagy mégis? És akkor ezen a ponton arra jutottam, hogy nem az éven fog múlni, hogy mivel pakolom tele, hanem csakis rajtam. Nem várhatom el megint valami felsőbb erőtől, hogy intézze, mert nekünk ez ugye jár, francokat. Szépen felszívom magam és majd én teszek róla, hogy idén tömör legyen végre a gyönyör. Az, hogy végül hogy fog alakulni nyilván kérdőjeles, de legalább a tavaly elkezdett masszív, könnyes, taknyos önismereti munkának beérni látszik a vetése (mégha speciel épp most úgy érzem visszafelé haladok:). Kicsit büszke vagyok, hogy a transzformáció elkezdődött és bár haloványan, de mégis bevállalok némi felelősséget a saját sorsomért (mint a rendes felnőttek) Kipróbáljuk, hátha bejön.