Öt hónapnyi kínkeserves munkaszünet, stresszelés, pszichés és fizikai megpróbáltatások után jövő héten végre-valahára visszatérhetek a munkahelyemre dolgozni. Sokakat talán ez nem hozna túlzott lázba, de ebben az emlékezetes 2020-ban ezidáig még semmi nem okozott ekkora boldogságot. A világ egy csapásra változott meg, amikor szerdán jött a hír. Az, hogy megint hajnaltól napestig gürcölhetek mindennél többet jelent most számomra. Nyílván sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen kijelentést teszek, de ez a vírus bizony sok olyan dolgot eredményez, amit korábban álmunkban sem gondoltunk volna. Ahogy sokunk életében, úgy az enyémben is rengeteg minden átértékelődött, amire talán szükség is volt, de biztosan időbe fog telni, míg az „átkeretezett’’ dolgok is a helyükre kerülnek a régi/új életemben. Remélhetőleg véget ér a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság, akik a karantén alatt váltak új ismerőseimmé és régi cimboráimmal a szabadsággal és a tudatossággal kicsit másképp, de újra együtt folytatjuk az utamat. Rengeteg minden történt velem az elmúlt hónapokban, miközben valójában semmi. Öt hónap alatt jó pár év változásait és fejlődéseit éltem meg tömörítve, amit idő lesz adaptálni és jól használni, de hiszek benne, hogy ez a Főnix most sokkal erősebb, mint a korábbiak. Életünk során hányszor hamvadunk porrá és születhetünk újjá vajon? Szerintem jó párszor, néha több, néha kevesebb fájdalommal, de a lényeg mindig a folytatás. Szentül hiszem, hogy az újjászületés mindig a fejlődés érdekében születik.

Amikor nagyon fáj, kicsit mindig belehalunk, de Nők vagyunk és bennünk a képesség felállni, beleállni, újra születni és végül fényesen kiragyogni a hamvak közül.