Sok felnőtt nő él meg ambivalens és feszültséggel teli kapcsolatot idősödő anyjával – egyfajta szeretet nélküli, krónikus, fájdalmas összefonódást. Az anyák és a lányok közötti feszültség gyakran áthatja mindkettőjük életét, ennek ellenére rengeteg nő életében még mindig erős tabutémának számít. 

Terápiás tapasztalat, hogy egyre több 40-50 év közötti nő dönt úgy, hogy változtatna, és kilépne meglévő (v)iszonyából. Vagyis 20-25 év házasság után válna. Ezek a nők ugyan szabadságra vágynak, de sokszor nem merik megtenni az utolsó nagy lépést, és inkább ön-hazugságba menekülnek. 

A MI terület alatt a nő többféle kapcsolatát értjük, kezdve a párkapcsolattal egészen a családi alrendszerekig (anya-lánya, anya-fia).

Itt vagyunk a wilberi nézőpont rendszer negyedik kvadránsában. Vajon mi az, ami nagymértékben meghatározza a társadalom gyakran devalváló, ítélkező hozzáállását, ha egy nő a menopauza korszakába lép?

Változó kor. Jobban szeretem ezt a kifejezést, hiszen nem minősít, hogy jó vagy rossz, mindössze azt jelzi, úton vagyunk.

Mondd, minek nevezzelek? Míg a menopauza jellegzetes tünete a menstruáció megszűnése, addig a klimaktérium a menopauza előtti, körüli és az azt követő időszakot is magába foglalja.

A változás szükséglete emberi tulajdonság: az évek során időről időre át kell lépnünk az egyik éleszakaszból a másikba és ilyenkor testünk változik és énünk is kicsit mindig "meghal", hogy valami új szülessen. Nem mindegy persze, hogy hogyan éljük meg ezt a változást biológiailag és pszichésen egyaránt.