Legyen szó bármilyen nőket érintő egészségügyi problémáról - váratlan testi betegség diagnózisáról, mentális zavarról, fogyatékosságról, mozgáskorlátozottságról, valamilyen nőgyógyászati funkcionális zavarról - valamennyi egészséget veszélyeztető állapot kezelése ijesztő és elszigetelő lehet.

Magyarországon évente több, mint tízezer új, kizárólag nőket érintő rákos megbetegedést diagnosztizálnak (mellrák, petefészekrák, méhnyakrák, méhtestrák) - nagy részüket fiatal, életük virágjában lévő nőknél, és a halálozási mutatóink sem túl jók ezen a területen. A nőgyógyászati rákon kívül számos más súlyos, krónikus betegség keseríti nők további ezreinek életét, és azon túl, hogy egy diagnózis sokkoló lehet, maga a kivizsgálás, a betegség fizikai és pszichés hatása komoly kihívás elé állítja az érintetteket. Vannak betegségek, amelyek ugyan nem életveszélyesek, "csak" megakadályozzák vagy megnehezítik a gyermekvállalást, vagy a menstruációs ciklussal kapcsolatos problémák havonta rendszeresen okoznak fájdalmas, kellemetlen vagy lelkileg megterhelő tüneteket, ami olykor a kapcsolatokat is veszélyeztetheti. 

A fizikai tünetek mögött sok esetben húzódnak meg mélyebb, pszichés okok, az elmúlt pár évtizedben azonban szinte divat lett ezen a területen is a pszichoszomatikus tünetek félreértelmezése, egyfajta áldozathibáztatás: "azért vagy beteg, mert valamit nem jól csinálsz." Különösen így van ez a mentális betegségeknél, amelyek - mindkét nem esetében - egyrészt kőkemény tabunak számítanak, másrészt a bulvársajtóban megjelent cikkek nyomán röpködnek a címkék a "depisekről, aspikról, nárcikról, bordikról" - még becézgetik is, és persze mindenki ismer valakit, akinek néhány viselkedési formája beleillik egy adott kórképbe. Így a segítséget igénylő valóban betegek nehezen kérnek szakirányú segítséget, kapnak minőségi ellátást, és egy mentális beteg a családban még ma is stigmát jelent. 

A veleszületett vagy baleset következtében kialakult testi fogyatékosság, mozgáskorlátozottság ugyancsak ezrek életét nehezíti és az "egészségesek" világának közönye, tapintatlansága, zavara, az odafigyelés hiánya sokszor elemi helyzetekben is a kiszolgáltatottságot érzését kelti. 

Az érintettek számára léteznek érdekképviseletek, sorstársi közösségek, ahol kaphatnak szakszerű segítséget, támogathatják egymást, azonban társadalmi szinten még mindig sok előítélet és kirekesztés tapasztalható. Beszéljünk hát a betegségekről, mentális zavarokról, amelyek minket, nőket érintenek - Tabuk nélkül, Más hangon.