A női lét szempontjából a -MI- terület alatt a nő többféle kapcsolatát értjük, kezdve a párkapcsolattal egészen a családi alrendszerekig (anya-lánya, anya-fia, nő és az apja, nő és az anyja stb.). De ide tartozik a női transzgenerációs mintázat, azaz őseink lenyomata is.
Integrál (AQUAL) megközelítésben ez a terület a legérzékenyebb mind közül, mindegy milyen kérdést, dolgot, problémát, jelenséget vizsgálunk. Milyen közegben vagyok én, ahol a problémám megjelenik? Vizsgáljuk meg a menopauza állapotát ebből a szempontból is! A változó kor kapcsán felmerülő kérdések:
- Hogyan működünk MI (te+én) a változókorban?
- Hogyan bánik az a másik fontos személy a menopauzában lévő nővel?
- Mit tanított anyám a menopauzáról? Ő hogyan vészelte át ezt az időszakot? Milyen hiedelmeket vettem át anyámtól, nagyanyámtól és ősanyáimtól?
A -MI- területére egyértelműen kihat az a modernkori társadalmi korszellem, mely az attraktivitást, a fiatalságot, az erotikus-szexuális vonzerőt tartja elsődleges értéknek, és ez a gondolkodásunkat, ezen keresztül pedig az önértékelésünket is befolyásolja. Sokan úgy hiszik, hogy a változókori és az azt követően fellépő szexuális vágy már "nem nekik való".
Ebből két fontos ellentmondás is kialakulhat.
Az egyik ilyen, hogy a női testünk biológiai működése úgy van megalkotva, hogy a női és a férfi reprodukciós képességeik egymástól elválaszthatatlanul összeforrtak. A női oldal elvesztése az értékcsökkenés félelmét vagy e félelem elleni küzdelem terhét jelenti a menopauzába került nő számára. Így egyre több kapcsolatban élő nő szorong attól, hogy a reprodukciós képesség elvesztésétől elveszik a nőisége, vagy alkalmatlanná válik a szexuális életre. Tapasztalatok azt mutatják, hogy sajnos ez be is következhet, no éppen, hogy nem a test, hanem a szorongás okán.
Korunk másik paradoxona megfordítva ugyan, de hasonló hasításban kezeli a szeretet-szerelmet és a szexualitást. Napjainkban a szexualitás szabad és igényelt. A szex, a szeretet, a szerelem, az összetartozás viszont inkább titkolnivaló, főleg a kipróbált, hosszú párkapcsolatokban, az egymás mellett megöregedett pároknál. Így sok nő húzódik el a férjétől szégyenlősen vagy ingerülten „Ugyan hagyjál már, öregek vagyunk mi ehhez!” felkiáltással (szerintem tévesen, mert a legjobb fiatalító szer maga a szerelem). Ráadásul a reprodukciós képesség vége, a menopauza általában felerősíti azt az igényt, hogy a szeretet és az összetartozás adja meg az időskorban megélt napok szépségét.
A menopauzában lévő nő további gondja lehet a test öregedésének tudata mellett a lélek gyávasága is. Tudom, furcsán hangzik, de máris elmondom, mit értek ez alatt.
Sajnos az intimitás hiányában, ami megmarad a vágyakozás mellett, az a "hideg" ágy. Sok esetben a félelem miatt. Bár a menopauza okozhat hüvelyszárazságot, de síkosító használatával ez kezelhető. Megnőhet az érzelmes pillanatok iránti igény, viszont a szerelmes szavakat sokan szégyellik kimondani. Mindezen gátak miatt különösen felerősödhet a házasság „újrakezdésének„ szükségessége. Ezt az is indokolhatja, hogy az addigi egységet (kohéziót) megbontja, hogy általában ebben az időszakban hagyják hátra a gyerekek a családi fészket. Az "üres fészekben" újból meg kellene tanulni egymással kezdeni valamit, sok esetben férfiként és nőként is valahogy hasonlóan, mint a kezdetekben.
Hiszen az élet újra és újra megkérdezi az embert, nő és a férfit egyaránt: Egymás mellett vagy egymásnak maradnak-e meg a párok?
A harmadik negyed, a MI területe arra hív minket, hogy végiggondoljuk, mennyire befolyásolja jelenlegi kapcsolatainkat a változókor eleje, közepe vagy vége.
