PIA - Egy magasan funkcionáló alkoholista nő – Könyvajánló
„A magasan funkcionálás úgy működik az alkoholista életében, mint egy hatalmas villogó útjelző, melyen jól látható az üzenet, hogy minden jól kézben van tartva.”
„Kitartóan dolgozol, előléptetnek, kapod a fizetésedet, soha nem csúszol le a határidőről. Szó sincs itt alkoholizmusról. Ki van zárva. Függő éveim vége felé hasított belém a felismerés, hogy szakmai pályafutásom pontosan azért haladhatott előre, mert ez volt az egyetlen terület az életemben, ahol soha nem ittam. Még másnaposan is képes voltam fejlődni, észrevenni a hibáimat és tanulni belőlük. Az irodában nem homályosult el az ítélőképességem, mint a magánéletben és ez volt az egyetlen szabály melyhez ragaszkodtam: munkahelyen nincs pia. Ez nem szokatlan a magasan funkcionáló alkoholisták között: a hozzám hasonló ivók gyakran rengeteg energiát fektetnek szakmai életük megvédésébe, csak hogy fenntartsák a látszatot, hogy minden rendben. Ettől működünk”
Caroline sikeres újságíró, önéletrajzi regényében 20 évet felölelő alkoholista életszakaszát meséli el. Könyvéből megtudhatjuk, hogyan vált függővé, hogyan használta az alkoholt, hogy elkerülje a személyes kapcsolatokat és az élet valóságát. Egy sor személyes válság kényszerítette rá, hogy szembenézzen a problémájával. Nem mellesleg Peter H. Knapp neves pszichiáter lánya volt, aki a pszichoszomatikus orvoslás kutatója volt, Caroline könyvében leírtak szerint maga is alkoholista.
A művelt és gazdag családból származó okos, elegáns újságírónő, Caroline alkoholista.
Hiába hiába sikeres és elismert a munkájában, gondolatainak nagy részét az alkohol tölti ki.
Knapp úgy ír az italról, az italhoz fűződő viszonyáról, mintha az a szerelme volna. Bizonyos tekintetben az is volt.
Míg a könyvben a családi háttér érdekfeszítő bemutatása mellett megismerhetjük szerelmi életét is, kétség sem férhet hozzá, hogy élete szerelme az ital. A könyvet már felépülését követően írta, azonban minden mondatában érezhető a vonzalom a szeretett „lény” felé: néha gyengédséggel, néha szenvedéllyel ír szerelme tárgyáról, hol eltaszítja magától, hol bekebelezi. Caroline-nak ez a szerelem egyben szenvedély, mely olyan erős szükséglet, hogy úgy érzi, nem tud nélküle élni.
A magasan funkcionáló alkoholisták többnyire kiemelkedő kognitív képességekkel rendelkeznek. Jól és könnyen tanulnak, okosak, kiválóan kommunikálnak, jó anyagi hátteret képesek biztosítani önmaguk és szeretteik számára, sokan közülük sikeres vezetők. Hiányosságaik vagy sérüléseik kevésbé láthatóak, hiszen azok az érzelmek területét érintik. Azokról pedig nem beszélnek. Ők az álcázás nagymesterei, akik kiegyensúlyozottak és rendezettek kívül, azonban szorongók, kavargók és titkolózók belül.
Az alkoholt ugyanúgy önjutalmazásként, szorongás csökkentőként vagy a kapcsolódás elősegítésére kezdik használni, mint más alkoholfüggők. Így Caroline is ugyanazt az utat járja be, mint a többi alkoholista: újra és újra ígéretet tesz magának, hogy másnaptól nem iszik, igyekszik azt megtartani, mintha elfelejtené, hogy már százszor is megpróbálta, mégsem sikerült.
Caroline Knapp őszinte írása hihetetlen precizitással mutatja be azt a hullámvasutat, amit minden függő átél: az egyik pillanatban úgy érzi, képes uralni a helyzetet és minden rendben van, majd következőben megtapasztalja, hogy nem, nem és tényleg nem.
A könyv, családjának és szerelmi életének felvázolása mellett zseniálisan mutatja be, hogy hiába okos, művelt és gazdag valaki, az érzelmi szinten jelentkező hiányok olyan sebeket, lyukakat ejtenek a személyiségén, melynek befoltozása folyamatos, önreflektív odafigyelést igényel.
Knapp plasztikusan ír az alkoholizmus természetéről, arról a tényről, hogy érzelmi téren minden függő személyt ugyanazok a problémák mardossák: önbizalomhiány, szeretet éhség, túlzott alkalmazkodás, megfelelési kényszer, kétségek, bizalmatlanság, kapcsolati problémák.
Knapp visszaemlékezése tehát egyedülálló önismereti kört jár be. A saját bőrén megtapasztalt összefüggéseket igényesen megfogalmazott mondatokba csomagolja.
„Az egyenlet, ami meghatározza sok alkoholista életét:
Szorongás + Alkohol = Nulla szorongás. Az önátalakulás matematikája.
És egy másik összefüggés: Elfojtás + Alkohol = Nyitottság
Az alkoholizmus tulajdonképpen nem más, mint több tucat ilyen összefüggés, több tucat félelem, éhség, düh, több tucat, a lelked mélyén összegyűlt tapasztalat és emlék, melyek sok- sok pohár ital után egyetlen folyékony megoldássá olvadnak össze.
…egy idő után átírod az egyenlelet, erősebbé, és véglegessebbé teszed:
Gondok + Alkohol = Az én kitörlése„
A regény nemcsak függőknek vagy aggódó hozzátartozóknak ad hiteles képet függőségről, annak természetéről, de annak is élvezetes olvasmány, akik csak egyszerűen kíváncsiak egy nagyon okos, értelmiségi családban felnőtt, azonban érzelmileg instabil, párkapcsolati problémákkal küzdő függő nő önvallomására, az ő felépülésének történetére.
„A józanság nem arról szól, hogy egyértelműen és lineárisan jobban leszel, hanem arról, hogy aláveted magad a változásnak, a hullámhegyek és hullámvölgyek, félelmek és érzések, győzelmek és kudarcok közötti hánykolódásnak, ami a fejlődésedet kíséri. Tényleg jobban leszel - vagy legalábbis lehetsz – de ez csak annak a mellékhatása, hogy végre jelen vagy az életedben, képes vagy tudatosan részt venni az emberi kapcsolataidban.” (C. Knapp)
Szép felépülést kívánok minden erre vállalkozónak!
