A függőség és a modern társadalom hatásainak összefüggései

Ahogy korábbi írásaimban is említettem, az addikció kialakulásában több tényező is szerepet játszik, egyetlen okra nem lehet visszavezetni. Fontos tényező maga a szer, annak sajátosságai, mennyire könnyen hozzáférhető, vagy mennyire elfogadott az adott kultúrában. 

A genetika, a személyiség jellemzői, a pszichés terhelhetőség, a hangulati érzelmi szabályozás megfelelőssége szintén jelentős tényező, ahogy minden történés, amellyel az életünk során találkoztunk. A családi környezet, a szülőhöz, elsősorban az anyához fűződő viszony, a kötődés milyensége, társas kapcsolataink.

Írásomban szeretnék rávilágítani, mennyire fontos kockázati faktor a társadalom, melyben élünk.   

Sokan talán nem is gondolkodnak mélyebben a kérdésről, azonban egyre többször kerül szóba, hogy korunk fogyasztói társadalma, a kultúra sajátosságai több módon is elősegítik a függőségek kialakulását és fennmaradását. Írásomban tömören és összefoglalóan szeretném bemutatni, miként.

Gyorsulóvilág, alkalmazkodás

Egyre inkább gyorsuló világban élünk, a gyorsulás az élet minden területét áthatja. A fogyasztói világ önpusztító tempót diktál, e gyorsulás következménye a szorongás és a stressz, a „tétlen rohanás”, mely százezrek, milliók egészségét károsítja. 

Egyre gyorsabb ütemben jelennek meg a technológiai forradalmak, mire az egyikhez adaptálódnánk, jön a következő. A társadalom és az egyén is egyre nehezebben bírja, egyre nagyobb a szorongás és a frusztráció. Korábban évszázadok alatt történt ennyi változás. 

Nagyon tudatos viselkedéssel lehet csökkenteni az információ dömpinget, ez némelyeknek sikerül, sokaknak azonban nem, nekik marad a szorongás, depresszió, a pánikbetegségek. Egy másik variáció az alkoholizmusba vagy más függőségekbe történő „menekülés” – egyfajta kilépés a valóságból. 

Addiktív ingerek, reklámok

Gyorsuló világunkban elárasztanak bennünket az addiktív ingerek. A nagyon agresszív reklámoknak köszönhetően a fogyasztás válik a legfőbb értékké. A fogyasztónak azt az érzését keltik, hogy ő különleges lesz azáltal, hogy megveszi az adott árut. Nem veszi észre, hogy manipulációk csöppet sem egyedi áldozata csupán. A feszültség csökkentésének eszközeit – alkohol, drogok, tárgyak, szolgáltatások, élmények, virtuális világok, ezerféle inger képében – szintén célzottan érkeznek hozzánk. Mindezek olyan valóság elhárító eszközök, melyek segítségével ideiglenesen kiléphetünk az életünkből. Ezek elterjedése pedig a függőségek melegágya lehet. Aki nem nagyon tudatos, teljesen elveszítheti önmagát. 

Elég- nem elég kérdése, mesterségesen gerjesztett szükségletek, túlfogyasztás:

Bárhova kattintunk, a „vegyél, fizess, azonnal” üzenete érkezik, az üzenetek célorientáltak, minden célcsoport megkapja a saját üzenetét. Minden kell, lehetőleg azonnal. A jelen fogyasztói társadalomban nem ismerjük már az elég fogalmát. Körülvesszük magunkat olyan tárgyakkal, amire semmi szükségünk. Nem belső, hanem külsőleg, mesterségesen generált igény ez. 

Lassan elmondhatjuk, hogy fuldoklunk a mesterségesen gerjesztett szükségletek mentén kialakult kényszerfogyasztás mocsarában. 

Virtuális verseny

Az említett közösségi csatornáktól, szomszédoktól, barátoktól érkező hamis kép is frusztráló. A jelenlegi környezet beszippant minket abba a spirálba is, hogy egyre nárcisztikusabbak legyünk: ki hol nyaral, mennyire tökéletes az élete. Már attól is függünk, hányan fejezik ki tetszésüket – sokszor hamis – életünkről. Egyfajta virtuális verseny áldozataivá váltunk. 

Gazdaság

A legnagyobb „doboz” a gazdaság szerkezetének átalakulása. Fogyasztás alapú a társadalmi presztízs, így aztán a presztízs és a hasznosság elválik egymástól.  Ennek megfelelően, a többet keresők drágább és presztízs-, valamint látszat alapú dolgok által válnak függővé. De ők is függővé válnak, senki nem védett. A különbség abban van, hogy a magasabb társadalmi szinten általában magasabb minőségű italt, (árut, drogot, szexet, egyéb szolgáltatást) vesznek, tehát több pénzt költenek a függőség tárgyára. 

Napjaink társadalmában a valódi alkotás, létrehozás háttérbe szorul, a gazdaságot elsősorban a túlfogyasztás tartja életben. 

A társadalom viszonya a függőséghez

A magyar kultúrában az alkohol hozzátartozik az életünkhöz. Iszunk, ha bánatunk van, ha hirtelen sokk ér minket, ha feszültek, mérgesek vagyunk, ha szerelmi csalódás ér bennünket. De akkor is jóbarátunk az ital, ha vidámak vagyunk, hiszen ki ne szeretne még vidámabb lenni… Örömteli események, születésnapok, esküvők, kerti partik elengedhetetlen kelléke az alkohol. Ha valaki nem él vele, vagy visszautasítja, akkor csodálkozó tekintetek veszik körül, és sok esetben addig tukmálják, amíg az egyén feladja: „oké, de csak egy kis pohárral.” 

De mi a helyzet, ha valaki függővé válik? – Ekkor kezdődik a mutogatás, stigmatizálás, a lenézés. Ez áll annak hátterében, hogy sokan szenvednek inkább, de nem kérnek segítséget. 

Mi tehát a társadalom üzenete? Igyál, kezeld a feszültséged, az örömed, bánatod alkohollal. Igyál, ha trendi akarsz lenni, ha a jól ismert világhírű színészhez hasonló felszabadult életstílusra vágysz. Igyál, igyál, mert megérdemled. 

Aztán ha jó sokat ittál és függővé válsz, akkor szégyelld magad, gyenge, semmirekellő vagy, nem kérünk belőled többet. „Pedig egyébként rendes ember lenne” – mondják a kevésbé szigorúak.

Új technológiák 

Az új technológiák előretörése jelentősen átformálta a kommunikáció mellett a gazdaság és a társadalom működését is. A modern világban az egyénnek idomulnia kell a technikai változáshoz.

A tudományos ismeretek gyors ütemű és áttekinthetetlen változása azt eredményezi, hogy az ember „használja a világot, de nem érti” (Popper Péter)

Az a tény, hogy a munkaidő és szabadidő, munkahely és otthoni munka összecsúszik, szintén veszélyhelyzet.

A generációk közötti értékrendi és életviteli különbségek mellett átalakult a generációk közti tudásmegosztás is: ma már nem feltételen tudnak a gyerekek mindent a szülőktől tanulni. Az, hogy az idősebb többet tud, már nem feltétlenül és nem minden téren igaz. Attól, hogy valaki idősebb és több a tapasztalata, nem biztos, hogy jobban érti a világot. 

Egyre inkább addiktív társadalomról beszélhetünk. Nemcsak az egyéneket érdemes hibáztatni, hanem vannak ennek társadalmi keretei is. Gondoljunk egy gazdasági válságra vagy a Covid vírus okozta gazdasági társadalmi hatásokra. 

A „túléléshez” fontos, hogy az egyén megértse, mi az, amit ő tud befolyásolni és mi az, amit nem. 

Produktum versus termelékenység

Megemlítendő, hogy az un. fehérgalléros tevékenységeknél például a produktum lassan, de egyértelműen elválik a termelékenységtől. Nagyvállalati vonatkozásban elég csak a rengeteg megbeszélésre gondolni, mely sok esetben csak az információ megfelelő szintre történő eljuttatásáról szól. Az ember alapvető szükséglete, hogy szeretné látni az eredményét annak, amit létrehoz, a nap, hónap, vagy egy projekt végén, sajnos azonban sokszor nincs valós produktum. 

Van azonban rengeteg információ és a feladatnak, az információnak több helyre történő továbbítása: csoportok számára, megbeszéléseken, „memókban” és órákat felemésztő prezentációs anyag formájában, vezetők felé. A dolgozónak nincs sikerélménye, nincs kompetenciája.  Ez már önmagában megbetegítő, s nagyvállalati, multinacionális környezetben ez általános. 

Hasonlóan megbetegítőleg, frusztrálóan hat a munkahelyi „pszicho terror”: nem világosak a keretek, nem egyértelmű, kinek mi a feladata, ki, melyik vezető adhat utasítást. A kohéziós keretek széthullottak. 

Közösség, család, individualizmus

A közöségek élete is sokat változott az elmúlt évtizedekben. 

A család, mint a legfontosabb és legrégebbi közösség, évezredek óta fennáll, bomlása a XX. század közepe felé elindult.  A férfi és a női szerepek is jelentős változáson estek át, e szerepmódosulásoknak nem várt eredményei lettek. 

Noha az egyszülős család nem feltétlenül jelenti a gyermek visszafordíthatatlan sérülését, és addikcióba menekülését, a válás, az egyszülős család vagy mozaikcsaládban történő felnövés az addikció kialakulása tekintetében mindenképpen kritikus tényezőnek számít. 

A nők társadalmi felemelkedése mellett egyre több anya vállalt munkát, egyre kevésbé volt vonzó számukra a klasszikus női szerepek követése. Többségüknek azonban nem volt és nincs lehetőség választani, hiszen a mai magyar társadalom a két kereső szülőre épül. A munkahelyen való helytállás, karrier építés mellett az anyai, szülői teendők – jóindulatú férfi segítés mellett is – többnyire a nőkre maradnak.  A versenyben helytállni a munkában, beosztottként, akár vezetőként, illetve a családban, feleségként, anyaként, sokszor gyerekként (szülőket támogatva) úgy, hogy mindeközben – a kor elvárásának megfelelően - maradjon fitt, vidám, fiatalos. Popper Péter azt mondta erre: „Ez egyszerűen sok, ennyi bőrt nem lehet lehúzni egy emberről. Ha megkérdeznék tőlem, mi a társadalom egyik legnagyobb betegsége, azt mondanám: a kimerült nők. Nem lehet egyszerre megfelelni a tradicionális és a modern családmodell támasztotta követelményeknek.”

De igen, legalábbis kell, s ezzel próbálkoznak a nők százezrei, milliói és ezt várja el a társadalom is. Csoda-e, ha a nők közül is egyre nagyobb arányban válnak függővé, egyre többen nyúlnak a pohár után, jó esetben csak esténként, mert „megérdemlik”, hogy a nap végén kicsit letegyék a terheket, agyukból kikapcsolják a rájuk zúduló feladatok áradatát, kilépjenek a valóságból. Az egyre nagyobb arányban terjedő női alkoholizmusról számtalan tanulmány született, én magam is sokat foglalkozom vele. 

De a férfiaknak sem könnyebb a helyzetük, a férfiak családban betöltött szerepe szintén változott. 

Manapság sokan azt akarják bizonyítani, hogy nincs különbség nő és férfi között, pedig a különbség testileg és lelkileg egyaránt megmutatkozik. A szerepmódosulásoknak nem várt eredményei lettek: a férfiak könnyebben kilépnek a kapcsolatból, családból, hiszen már a nő is dolgozik, el tudja tartani a gyerekeket, továbbá a társadalmi megvetéstől sem kell már tartania. Hasonló okokból a nők is könnyebben lépnek ki egy kapcsolatból, kevésbé köti őket társadalmi elvárás, norma. Ma már nem kell benne maradni egy rossz kapcsolatban. És ez így is van rendjén. Komplex téma, mely részletesebb elemzést kíván. 

A szexualitás is egyre nyitottabbá vált, olyannyira, mint soha korábban. 

A vágyakat és ösztönöket kiszolgáló fogyasztói társadalomban egyszerűen nem lehet kitérni a mindenhonnan tolakodó szexualitás elől sem. 

Noha az egyszülős család nem feltétlenül jelenti a gyermek visszafordíthatatlan sérülését, és addikcióba menekülését, a válás, az egyszülős család vagy mozaikcsaládban történő felnövés az addikció kialakulásának tekintetében mindenképpen kritikus tényezőnek számít. 

Philip Zimbardo így ír erről: „A társadalom tehát a következő forgatókönyvet kínálja a mai gyerekeknek: a férfi és a nő találkozik; szerelmek lesznek, összeházasodnak, majd jönnek a gyerekek. Ezen a ponton jelentkezik a stressz. A babák elrabolják szüleik életét. A férfi és a nő távolodnak egymástól: kettejük közt a kommunikáció sose ment valami fényesen, de most sokkal rosszabb, mint azelőtt. Ekkor kerülnek a képbe az olyan, a stresszt ugyan enyhítő, ám a párkapcsolatot romboló viselkedésformák, mint a fizikai erőszak, a drog- és alkoholfogyasztás, továbbá a testi és érzelmi hűtlenség. Mindenki boldogtalan; a következő lépés a válás. Az egyik, vagy rosszabb esetben mindkét szülő érzelmileg, mentálisan és/vagy anyagilag siralmas helyzetbe kerül, és küszködik a talpon maradásért. Nem a legvidámabb szcenárió, amelybe egy gyerek – nézőként és szereplőként – belecsöppenhet, ugye?” 

Vajon ezek a gyerekek honnan meríthetnek jó mintát, milyen adaptív megoldási stratégiákat tudnak majd kialakítani? Mi az esélyük arra, hogy mentálisan egészséges felnőtt emberekké váljanak?

Forrás: 

Kelemen, G. (2009).  A velünk élő szenvedélyek. Pécs: Pro Pannonia.
B.Erdős, M. (2014). Az addikció mint a fogyasztói társadalom nagy narratívája. Budapest: Szociális szemle. VII./1. 29-41
Nagy, Zs. (2018). Az üveghegyen túl. Budapest: L’Harmattan.
Philip Zimbardo: Nincs kapcsolat