Szabadság versus szabadulás  

Mindeki ki van merülve, a nyitás megint egy új élethelyzet elé állít sokunkat. Felkészültél a szabadulásra? Miből? Ki a karanténból, ki pedig önmaga hamis védőburkából!

Akár a pandémia okozta krízishelyzettel való küzdelem, akár a női életszakaszokkal kapcsolatos változás egyre több nőben világít rá arra, hogy a fejlődés, változtatás már régóta esedékes. 

Sokszor tapasztalom, hogy sokan még mindig nem akarják tudomásul venni, hogy a védettségük ideje régen lejárt. Felnőttnek gondolják magukat de egy burokban élnek, aminek vajmi kevés köze van a valósághoz. Túl szűk lett a burok, mégis nehéz elhagyni. Ezek a nők (és férfiak is) nem igazán bizonyulnak szabadnak, sem pedig felnőttnek. Gyakran nem mernek döntést hozni vagy felelősséget vállalni önmagukért, jövőjükért. Pedig a felnőttkorban senki más nem mondhatja meg, hogy mit csináljunk. Itt már egyedül vagyunk. Nincs mese, ez a valóság. (Hogyan szeresd az egyedüllétet? Ezt nem tanították meg az iskolában.)

Jó esetben nehézségeinken át magunk jövünk rá, hogy csak is saját magunkért vagyunk felelősek. Vagy benne maradnak védettnek hitt burkukba, és inkább belevetik magukat új kapcsolatba, új családot alapítanak, vagy új közösségbe lépnek be csak azért, hogy az önálló egyéniséggé válásukat elkerüljék. Egyre jobban rájönnek arra, hogy vannak olyan nehézségek, melyekben az eddig használt megküzdési eszközök már nem müködnek. Talán megértik azt, hogy újakra van szükség!

Talán Te megértesz és elfogadod, hogy eljött az ideje számodra is, hogy előbújj a képzelt védőburkodból és felkészülj egy új korszakra. Az Igazi Felnőttkorra! Olyan nővé válásról beszélek, ami által a Nő eléri a célját, saját utját tudja járni, másokat nem bánt és ő sem bántható. A felnőtt NŐ, aki elérte a teljes szabadságát.

Minden tiszteletem azoknak a nőtársaimnak, akik résztvettek önismereti munkában vagy jelenleg is dolgoznak önmagukon, önmagukért. Ők már tudják, hogyan kell feltörni a védőburkaikat. Tudják, hogy valami egészen újat kell létrehozniuk magukban ahhoz, hogy a változó világukhoz alkalmazkodni tudjanak. Ezek a nőtársaink arra is rájöttek, hogy életük bizonyos részei már elhasználódtak. És, hogy ezeket félre kell tenniük a változásért, ami bizony fáradtsággal és fájdalommal is járhat. Ők bátrak és elkötelezettek és tudják, hogy nincs vissza út. Képesek kibújni abból a bizonyos védőburokból. Eleinte azt érzik, hogy hideg van, de ez is a felnőttkorhoz tartozik. Erejük időről-időre gyarapodik, és női lelkük szárnyakat kap. Ez a legfontosabb, ami a női pszichével történhet.

Hiszem, hogy mindenki rendelkezik azzal a vele született erővel, hogy változtathat, átalakulhat személyesen, kollektív módon, globálisan is. Aki viszont nem akar változni, az nem fog tudni felkészülni a világban zajló változásokra sem.