Március 5-én, csütörtökön este találkoztunk először az új helyen, új felállásban. Ez alatt azt értem, hogy szűkebb körben, de mostantól ennek a körnek elköteleződve. Ahogy írtuk korábban, muszáj volt a nagy jelentkezés miatt kisebb csoportokba rendeződnünk. Ezért indult útjára a 3 kisebb Női körünk, minden hónap első, második és harmadik csütörtökjén.

Ezen az első alkalmon egy rövid meditációval kezdtünk, ami segített nem csak testben, hanem lélekben és mentálisan is megérkezni, kiszakadni egy kis időre a mindennapok lüktetéséből, zajából. Rózsaolajjal, egy jelképes szertartás keretében köszöntöttük egymást ebben a női erő térben.

E havi találkozónk témája az anyaseb, vagyis az anyáinkkal való kapcsolatunk volt - mindaz a mintázat, hiedelem, belsővé vált parancs és tiltás, ami életünk során meghatározza a magunkhoz, másokhoz, az egész világhoz való kapcsolódásunkat. Egyéni és kollektív női szinten is rengeteg fájdalom, hiány, nehézség kapcsolódik hozzá. Nehéz felismerni, sokszor csak egy állandó homályos sejtés a jelenléte, ezért még nehezebb a vele való lelki munka.

Van köztünk, akinek rengeteg munkája van a hozott batyuval – például mert bántalmazta az édesanyja, vagy éppen végignézte, ahogy őt bántalmazzák. Van, akit elhanyagoltak: testileg ugyan jelen volt az édesanyja, de lelkileg megközelíthetetlenül. És van, aki épp gyászban van, rengeteg vegyes érzelemmel küzd, megválaszolatlan kérdések maradtak édesanyja halálával benne.

A nehézségek mellett segített, hogy voltak jó példák is. Van köztünk olyan is, akinek megadatott a szeretetteljes, megtartó, éltető anya-lánya kapcsolat – máig táplálkozik és táplál belőle. És olyan társunk is van, aki már hosszú és kitartó önismereti munkával úgy érzi megdolgozta és begyógyította sebeit.

Jó volt újra megélni, hogy milyen sokfélék, színes személyiségek vagyunk, milyen sok szempontból különbözünk egymástól. Azonban ami közös bennünk, hogy mindannyian szeretnénk továbbadni egy önmagát felvállalni tudó, szabadabb anyai/női mintát gyermekeinknek.

Gyönyörű fordulat volt, ahogy az anyasebről való beszélgetés hozta magával a valós testi sebeinkről való beszélgetést is, melyeket az anyává válás, szülés folyamatában mi magunk szereztünk. Szüléseink élményeit és traumáit osztottuk meg egymással, könnyek és mosolyok közepette. Többen is mesélték, hogy úgy érezték, a szülésben tudták megélni azt, hogy teljesen jelen vannak, helyükön, ez valami olyan, ami igazán megy nekik. De itt is jelen volt a másik oldal, akinek a koraszülés, a sürgősségi császármetszés okozott traumát, vagy éppen az, hogy a babáját elvitték és csak sokára lehettek újra együtt.

Szülésünk megélése egyike a legjelentősebb női beavatásoknak. Szívügyünk az erről való beszélgetés, az ezzel kapcsolatos gyógyulás. A jövőben külön workshopok keretében szeretnénk ezzel foglalkozni is.

Repült az idő, tudtunk volna még beszélgetni. Örömtelien, lelkileg megmozgatva, rózsaillatúan ért véget a találkozónk, azzal a biztos érzéssel, hogy a sátorfánkat és a virtuális vörös sátrunkat sikeresen felállítottuk az új helyén.

Találkozunk április 2-án. Addig is, ha bármilyen kérdésed vagy megosztásra váró élményed van, hozd ide a zárt csoportba vagy írj nekünk az integralnoiseg@gmail.comemail címre.

Szeretettel,

Kriszta és Ráchel