Skip to main content
Blog

Mi nők, egymás közt...

Női körökben történt...

| Női körökben történt...

Klímaváltozás, fenntarthatóság - és az érzéseink

A tegnapi Női Körünk témája a fenntarthatóság, és a klímaváltozás, valamit az ezzel kapcsolatos érzések, gondolatok voltak. Nem elsősorban praktikákról volt szó, hanem a témához fűződő viszonyról. Megjelentek a félelmek, a feszültség, a bizonytalanság vagy akar a tehetetlenség és a reményvesztettség is.

Mint mindig, mindenben, itt is ahányan voltunk, annyiféleképpen közelítettük meg a kérdést, és ez így van jól! Van, akit nem közvetlenül érintett meg most az esti témánk, és van, akinek nagyon becsípődött a kérdés.

Első körben a saját ezzel kapcsolatos szorongásunk kezelése vetődött fel. Mit lehet tenni a szorongás enyhítésére?

A hírek kerülése, és az aktív részvétel volt az egyik irány.

A saját háztartás, a szűkebb és tágabb környezet zöldebbé tétele sokaknak segít és segített eddig is. De volt közöttünk olyan is, aki azt vallotta, hogy az az ember, aki önmagán dolgozik, az áttételesen mások – a növények, és az állatok életét is tiszteli, tehát a legnagyobb feladat önmagunkkal jól, ön-azonosnak lenni.

Ezen keresztül lehet a leghatékonyabban védeni az ÉLETET!

Szó esett arról is, hogyan kell kezelni azokat, akik az orrunk előtt szemetelnek, pocsékolnak vagy szennyeznek?

Hogyan tudjuk felnyitni azoknak a szemét, akik akár akaratlanul, kényelemből, vagy nemtörődömségből nem tesznek meg mindent, hogy óvják a környezetet.

Szó esett fotelharcosokról is, akik ugyan hirdetik az igét, de nem kaphatók arra, hogy szemetet szedjenek, ültessenek, vagy akár csak anyagilag támogassák az ilyen kezdeményezéseket.

Szülhetek-e gyereket erre a világra? Nagyon mély és nehéz kérdés, hogyan vállaljunk gyereket egy ilyen világba, ha úgy látjuk, hogy előfordulhat, hogy az a Földünk megadja magát, és hiába az adaptáció, egy nap nem lesz többet hova adaptálódni?

Mi lesz, ha mindezek miatt már csak rövid időnk marad hátra?

Hogyan neveljük és oktassuk a kisebbeket és nagyobbakat? Esetleg ők nevelnek-e minket?

Mennyi és milyen ráhatásunk van ezekre a dolgokra? Talán csak hinni és bízni kell-e, vagy ez önzőség a részünkről?

Felmerült az is, hogy a vírus összefügghet a környezet és légszennyezéssel is, és tanultunk-e abból, amit a kényszerű leállás szeretett volna tanítani nekünk?

Hogy folytatjuk a jövőben?

Nincs könnyű dolgunk, ha őszintén meg akarjuk válaszolni a fenti kérdéseket, így ősszel valószínűleg folytatjuk, akár tevőlegesen is. Jó volt Veletek. Találkozunk ősszel!