Amíg tart a vészhelyzet, heti rendszerességgel fogunk online női köröket tartani. Leülünk és egymással fogunk beszélgetni. Ezért minden csütörtökön rendhagyó virtuális Női kör lesz 20.00-21.30 óráig SKYPE! Jelentkezni lehet egy nappal az esemény előtt az integralnoiseg@gmail.com A létszámot a skype limitálta: 14 főre (?). Ezért a sorrend jelentkezés szerint lesz.

Ez az állapot komoly alkalmazkodást igényel és azért hívjuk krízishelyzetnek, azaz rendkívül nehéz időszaknak, mert nincs rá bevált megoldásmintánk, nincsen jól működő megküzdési készletünk. Sehol sem tanították ezt.

Mindenkinek a saját nehézsége fáj legjobban. Kinek így kinek úgy. Ha azonban erőt tudunk meríteni abból a gondolatból, hogy van egy háttérközösségünk, akikhez fordulhatunk bármilyen legyen is a problémánk, akkor a rendszeres találkozóink biztonságot tudnak nyújtani ebben a napról napra változó bizonytalanságban.

Így voltunk ezzel tegnap este is.

20.00 órakor hívtam fel azokat, akik jelentkeztek. A skype bevált és jól működött (leszámítva saját bénázásaimat, hiszen, nem csak nem vagyok Gundel szakácsnő, de a virtuális terek működtetéséhez sem értek igazán.

Mindig, aki beszélt került a képernyő közepére és felül pedig a többiek is láthatóak voltak. Így olyan megélésünk volt, mintha szemben ült volna velünk a másik. Egyáltalán nem volt zavaró az online tér. Szerintem MI nők, mindig és mindehol képesek vagyunk jókat beszélgetni.

Persze, hogy nem volt másról szó tegnap, mint a kialakult helyzetről: benne a megváltozott létforma okozta bezártságunk és azok hatásai, félelmeink. Sokan említettük a transzgenerációs emlékeink berobbanását testi, álombéli, illetve negatív gondolatok formájában megjelenő mintázatát. Volt közte az éhezés, a harctéri neurózis, a holokauszt alatti menekülés, házi karantén borzalmainak zsigeri megélése. Szerencsére ezek kontrollált formában voltak/vannak jelen.

Egy rakás jó ötletet gyűjtöttünk össze azzal kapcsolatban, hogyan lehet tartani a korábbi életünk jól működő szokásait, kereteit. Volt egy virtuális cicánk is, aki az egyik képernyőről ugrált át a másikra, amin hatalmasat nevettünk. Jól esett, de milyen jól! Hiszen az elmúlt napokban nem volt sok minden, amin nevetni lehetett volna. Pedig egy jó ízű nevetés, sokszor felér egy wellness kezeléssel.

Többen beszéltek arról, hogy milyen jól esik most az otthonmaradás, azonban szomorú , hogy ilyen áron élünk meg egy sokkal lelassultabb, befelé figyelősebb létformát.

Hogy már most mi benne a jó?

Sokfélék vagyunk, sokféle megéléssel.

Egy biztos: minden krízis a belső átalakulás útjára tereli az embert. Olyan ez, -mondta valaki közülünk-, mint egy pszichoszomatikus betegség. Csakhogy most az egész civilizációnk a beteg és tünete lett a vírus. Csak remélni tudjuk, hogy időben észbe kapunk azért, hogy változtassunk, hogy kigyógyuljunk egy olyan létformából, aminek egyre biztosabb következménye, hogy az élet értelme elkallódik. Keményen fogalmaztam? Lehet.

Most ez van bennem. Az én hangulatom is napról napra változik. Ennek ellenére is próbálom megtalálni benne a középpontomat.

Ne felejtsük el, hogy kik vagyunk, egy ÚJ világért!

A csodák könyvéből egy nagyon ide illő idézettel zárom rövid beszámolónkat:

“Fáradt szemeid elé egy másik világ képét tárom,

oly tiszta és üde látomást,

mely elűzi a régi fájdalmak minden búját bánatát.

Vidd hát hírét a képnek, bármerre járj.

Vagy elhagyja lépted.

Megosztva lehet csak tiéd e kincs, e báj. (Course in Miracles)

Várlak Benneteket minden héten csütörtökön 20.00 órakor.