Az eheti témánk a Női Körben a bántalmazás szörnyű jelensége lesz. Ez az írás azoknak is szól, akik rendszeresen részt vesznek és azoknak, akik csendesen olvasnak minket. A téma aktualitása miatt került elém. Most arra invitállak Titeket, hogy gondolkozzunk közösen és cseréljünk eszmét róla.

Érdemes beszélni arról, hogy egyáltalán mit tartunk bántalmazásnak.

Sokak szerint az a magatartás, amely szándékos, rendszeres és arra irányul, hogy bántsa a másikat. Hogy valósulhat ez meg?

A bántalmazásnak sok fajtája van. Az első, ami feljön bennem, az a fizikai, talán azért, mert az a legegyértelműbb. Egy szorítás, egy fenékre suhintás, egy pofon, stb. A karantén ideje alatt érzékelhetően nőtt ezen bántalmazások száma, a családon belüli erőszak melegágya volt ez a periódus. Bár van iskola, ami külön taglalja, én mégis ide venném a szexuális bántalmazást is.

Szemmel kevésbé észlelhető a második fajta bántalmazás: az érzelmi. Egy sértő mondat, egy demotiváló gondolat verbalizálása: „Te erre úgysem vagy képes, meg se próbáld!” „Na, látom, a karantén alatt nálad sem volt zárva a hűtő.” Vannak még olyan mérgező mondatok, melyek úgy kezdődnek: „Ha szeretsz, akkor megteszed, hogy…” Vajon a szeretet feltételekhez való kötése milyen érzéseket vált ki a másikból? Az állandó kritika és ellenkezés mögött is állhat bántalmazó szándék. Ha a másik fél szisztematikusan a fűszálba is beleköt, és képes meggyőzni minket érzéseink értéktelenségéről, erős gyanú állhat fenn a szándékos bántalmazásra.

Őriztek-e hasonló mondatokat a szívetek legmélyén?

A 21. század technológiai fejlődésének „köszönhető”, hogy ezek a verbális bántalmazások új platformot nyertek, módosult szabályokkal és a láthatatlanság miatt sokkal mélyebb és bántóbb alakban kerülhetnek elénk. Mit kezdjünk vele? És főként hogyan lássuk meg, ha nem minket, de gyermekeinket éri el ez a fajta bántalmazás?

Ami engem leginkább foglalkoztat ezekkel kapcsolatban, és kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is:

• Hol kezdődik a bántalmazás és hogy lehet észlelni? Gondoljuk végig típusok szerint! Mi az a pont, ahol azt mondod, elég, ez már sok!
• Hogy tudunk tudatosak maradni egy adott, bántalmazó helyzetben, közegben, hogy lehet önvédelmet gyakorolni? Milyen módszereitek vannak az én védelmére?
• Mi van akkor, ha már „megtörtént a baj”? Lehet-e ilyen sebeket gyógyítani és ha igen, miképp? (Az asszertív kommunikáció és a szakmai segítő felkeresése között milyen más lépcsőfokokat ismertek?)
• Miért marad benne mégis az, aki benne marad? Milyen az az önbecsapás, ami elhiteti az áldozattal, hogy maradnia kell?
• Lehet-e egy bántalmazottnak segíteni?

A téma valóban nem könnyű, de ha nem beszélünk róla, bizonyítottan még nehezebbé válik. Szóval, bátorság, Csajok! Szép hétfőt!

Szeretettel:
Vera