Ahogy elkezdjük megfigyelni és megnevezni az érzéseinket, álarcainkat és cimkéinket, amelyeket eddig összeszedtünk, egyre jobban tudatára ébredünk az ezek alatt megbújó történeteINKnek. Önmagunkra.

Ezek a történetek az élményeinken és az ezekhez való hozzáállasunkon alapulnak. Rajtuk keresztül megpróbáljuk megérteni és kibolgozni az életünket. A gond csak az, hogy ezek nem mindig pontosak.

Az elménk képes ezeket nagyerővel eltorzítani. Ahogy egyre közelebb kerülsz önmagadhoz, úgy rá fogsz jönni, hogy a történeted nem Te vagy, pedig oly gyakran mégis ezt gondolod.

Ez az egyik trükk, amit női egonk bevet ellenünk. Ezek az álarcok mögé bújó történeteink elszigetelnek minket a valódi énünktől, ezért aztán nem igazán tudjuk jól érezni magunkat a bőrünkben. Természetesen nem mindegyik történetünk rossz, némelyek átfedik egymást, néhány viszont teljesen eltorzított.

...Mindnyájan egy puzzle darabot tartunk a kezünkben, amely egyszerre igaz és egyben részleges. (Dustin Di Perna)