Blog
Mi nők, egymás közt...
Női körökben történt...

A csütörtöki beszélgetés margójára...
Szerteágazó gondolatok " keretezték" az esti on-line beszélgetésünket.
A témát hogy "mi a jó nekem, az itt és most"-ban, ahányan voltunk, annyi nézőpontból közelítettük meg.
Volt, aki ezen kevéssé tűnődik, éli a mindennapokat, halad az ön-fejlődés útján.
Van aki sokmindent tesz, ami neki személy szerint jó, de ennek van egy magányos érzete, hiányzik a környezet támogató, megerősítő jelenléte, és ez néha elbizonytalanít.
Van, aki keresi a saját " jót", mert elementáris szükség van rá, de annyira háttérbe szorult ez a kérdés az előző évtizedekben, hogy sokáig kell keresgélni, hogy előbukkanjon.
Van, aki " várja " a retorziót, amikor teret ad a saját " jó"-nak-ezt a mintát hozza kiskorából: hogy mindennek súlyos ára van. És ez akár akadályozhat is az előre lépdelésben.
Van, aki tudja, neki mi a jó, nincs is gond azzal, hogy élje ezt a mindennapokban-és ez ad erőt ahhoz is, hogy bízni tudjon akkor is, amikor a saját hatókörén túl van a számára " legvágyottabb jó" elérhetősége.
És van, aki már éli...Lehet, hogy ez a mindennapok szépségeinek érzékelésében és értékelésében rejlik, az apró növények szépségében, az állatok kedvességében, vagy egy finom ételben...és ezért nehéz észrevenni, hogy ez a mi " jó"-nk, és örülni neki. De ha ez megvan, és tudatosítjuk is, az már maga a valódi teljesség.
Köszönöm Lányok az egymásra figyelést, az őszinteséget, a finom megtartó rezgéseket...