Tegnap volt az új év első női köre. Nagyon jó volt kapcsolódni és érezni egy különleges női megtartó erőt, még az online téren keresztül is. Megvan ez a VÖRÖS SÁTOR.

Itt van láthatatlanúl és Mi újra beléptünk oda. Mert látjuk és észleljük. Van szemünk rá.

Volt, aki később tudott kapcsolódni és volt, akit menetközben elszólított a hétköznapi élet hideg valósága. Volt benne csalódás élmény és veszteség feldolgozás is. Ami viszont a legfontosabb, hogy ezek a Nőtársaink elköteleződtek egymásért, egymás iránt. Így tudunk együtt lenni jóban, rosszban, örömben és veszteségben.

Ez alkalommal a BIZALOMMAL foglakoztunk.

Azzal, hogyan tágíthatom a bennem lévő bizalom körét, ha folyton-folyvást elvesztem a bizalmam másokban.

Hogyan "tanulhatok" meg újra bízni? Egyátalán ez tanulható, vagy van egy bizonyos mennyiség belőlle és -az, mint egy bankszámla-, ha elfogy akkor végleg kimerül?

Vajon a világ tényleg egy biztonságos és szeretetteli hely, amiben elhihetem, hogy elég jó és szerethető vagyok?

A pszichológia szerint a korai tapasztalataink előrejelzik, hogyan fogunk viszonyulni a világhoz és kapcsolatainkhoz, barátnőinkhez. Azt is, hogy mennyire lesz könnyű vagy inkább nehezebb megbíznunk másban.

Én hiszem, hogy élethosszig tartó fejlődés van, így azt is, hogy akármilyenek ezek a bizalmi mintázataink nem határozhatnak meg minket egy életre.

Ha van kedved és időd játszunk egy kicsit. Gondolod végig hogyan vagy Te a

• megbízhatósággal, hogy szavad összhangban vannak e cselekedeteiddel,
• saját és mások határainak tiszteletben tartásával,
• mennyire tudsz felelősséget vállani saját hibáidért,
• mennyire élsz az általad képviselt értékeid mentén,
• mennyire tudsz ítélkezésmentesen benne lenne helyzetekben,
• vajon el tudod e fogadni a másikról, hogy nem az ellenséged és nem akar szánt szándékkal bántani Téged?

Ezt Brené Brown a boldogság című könyvben a bizalom anatómiájának nevezi vagyis annak a szempontrendszernek, ami alapján meg tudunk bízni egymásban.

Szeretettel: Ráchel