Sokféle elképzelésem volt a tegnapi estéről, mikor elindultam hozzád. Tudtam, hogy minden bizonnyal kapni fogok egy jó élményt, finom süteményt, új megéléseket… de ennél én tegnap sokkal többet kaptam. Mégpedig válaszokat. Megnyugtató és bennem békét teremtő válaszokat.
Hónapok óta gondolkodtam azon, hogy természetesek-e érzéseim, amiket Te is közvetítettél. Hogy jogos-e az aggodalmam amiatt, hogy már kevesebb van előttem, mint mögöttem? Hogy mi zavar jobban a testem, vagy a lelkem ráncosodása? Hogy lehet e új értelmet találni az üres fészekben, egy sokéves párkapcsolatban egy betegségekkel övezett életútban? És hogy ismerem-e még a nőt, aki a fényképekről, vagy a sötét monitor üvegről néz rám vissza?
Mikor Te beszéltél ezekről a kérdésekről, érzésekről megnyugodtam, hogy nincs semmi gond…hiszen, ha egy számomra ilyen hiteles szakembert is, foglalkoztatnak ezek a dolgok, akkor helyénvalóak az érzéseim.
Tiszteletreméltó volt, ahogy kitártad a lelkedet felénk azért, hogy segíthessél nekünk. Csodálom a bátorságodat, hogy annak ellenére, hogy kétszáz volt a pulzusod, ilyen szépen át tudtál adni nekünk sok mindent!
Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy veled/veletek tölthettem a tegnap estémet!
Nagyon jó volt, hogy a feltett kérdésekre mi is válaszolhattunk és megoszthattuk megéléseinket.
A versek többségét ismertem, mégis jól esett hallani ilyen előadásformában. Olyan nagy hatással voltak rám, hogy még a bakancslistámat is újra gondoltam és szívesen elmondtam volna egy az idén megélt élményemet.
Az egyetemen beszélgettem csoporttársaimmal és meséltem, hogy szeretnék egyszer elindulni a Spartan Racen.
Kérdezték többen: „Miért? Kinek és mit akarsz bizonyítani ezzel? Nem neked való ez már!”
Gondolkodás nélkül kiszakadt belőlem a válasz:
„Én csak szeretnék egyszer legálisan a sárban fetrengeni”.
Talán viccesen hangzik, de felírom a képzeletbeli bakancslistámra és teljesíteni fogom ezt is…mert Andrássy Réka Lehetetlen bakancslista című verséből, sok gondolat van, ami bennem is megfogalmazódott és minden áldott nap teszek azért, hogy ezeket a dolgokat meg is valósítsam.
De igenis fontos, hogy akárhány évesek is vagyunk, akarjunk még…
„….cseresznye magokat
messzire köpködni,
föld felett angyalként
könnyedén röpködni…”.

Nagyon köszönöm Ráchel még egyszer a tegnap estét.
Én 86 évet terveztem…és ebben a maradék harminchétben mindennap tenni fogok azért, hogy legyenek céljaim, hogy tegyek is a megvalósulásukért és hogy ne tűnjön el belőlem az a lelkes és tiszta hitű kislány, aki voltam valaha és akit esetleg az elsődleges gondozói felöltöztettek olyan dolgokkal, amik nem is tartoznak hozzám.
Eddig is minden nap úgy aludtam el, hogy még a rossz napjaimban is kerestem egy örömteli élményt, hogy életigenlésemet és életszeretetemet igazoljam.
A tegnapi nap után ezt még tudatosabban fogom csinálni.
Hisz, ahogy mondtam…azt gondolom, hogy igazi túlélő vagyok az élet számos területén már.
…és ezért is feltettem még a bakancslistámra azt is, hogy keresek közösséget és fórumot, ahol átadhatom megéléseimet és tapasztalásaimat, hogy tudjak másoknak segíteni ebben az életnek nevezett, játszmákkal, kalandokkal, fájdalmakkal és örömökkel teli létben…

B.E.