Bántani sokféleképpen lehet, fizikálisan és mentálisan, szóval, tettel, érzelmekkel. A bántalmazások gyakori közös tulajdonsága az áldozathibáztatás, az áldozat részéről pedig a szégyen és a bűntudat, amely a legerősebb tabuk egyike.

Bántani sokféleképpen lehet, fizikálisan és mentálisan, szóval, tettel, érzelmekkel. A bántalmazások gyakori közös tulajdonsága az áldozathibáztatás, az áldozat részéről pedig a szégyen és a bűntudat, amely a legerősebb tabuk egyike.

Női közösségünk egyik állandóan visszatérő témája szóbeli és írásbeli beszélgetéseink alkalmával, hogy hogyan lehetnénk saját magunk „legjobb útitársa, igaz barátnője”, hogyan tudnánk a folyamatos önbántás ördögi köréből valahogy kiszabadulni?

A gyermekbántalmazás még ma is tabunak számít. Ebben mindannyian érintettek vagyunk: anyák és apák, akiknek joguk és kötelességük a gyermekeik nevelése. Ezek a gyermekek felnőtt korukban maguk is gyermeket fognak nevelni.

A traumatikus eseményt nem azért nevezzük „nem mindennapinak”, mert ritkán történik meg, hanem azért, mert meghaladja az ember mindennapi megküzdő képességét.

avagy bántalmazás a kapcsolatokban, amit még nem tekintünk annak

Azok, akik elszenvedtük a traumát/bántalmazást megtanultuk a túlélést, de még így is hatalmas belső erő kell annak kimondásához is, hogy túlélő áldozat vagyok!

Jack Saul vezető traumaszakértő és klinikai szakpszichológus elmagyarázza, hogy miért segíti a gyógyulási folyamatot az, hogy beszélünk a traumáról.

Elhittem, hogy mindenki undorító, dagadt disznó, aki harmincnégyesnél nagyobb ruhát hord.

Amikor nincs lejjebb, bent ragadnak a szavak.

Előfordult már, hogy egy érzelmileg abuzív kapcsolatot is jobbnak tartottál annál, mintha egyáltalán nem lenne kapcsolatod? Néha könnyebbnek tűnik, ha bántanak, mint egyedül lenni?