Túlélő áldozat voltam a múltban, megélő vagyok a jelenben!
Nehéz dolog éveken át olyan szülők között élni, akik nem tudnak egy kislány virágzásában, felnövésében segíteni. Még azoknak is, akik elszenvedték a traumát/bántalmazást és megtanultak túlélni, még nekik is hatalmas belső erő kell annak kimondásához, hogy “túlélő áldozat vagyok”. Léteznek olyan nők, akik majdnem, hogy büszkék túlélő mivoltukra. Sajnos ez hosszú távon nem segít, mert ezzel a további fejlődésüket veszélyeztetik.
Sokunk életében eljött vagy el fog jönni az a pillanat a személyiségünk felnövesztésében, amikor a fenyegetés, a trauma egyszer csak múlttá válik. Ilyenkor tudunk majd a következő stádiumba, a túlélés utáni gyógyulás, a személyiségfejlődés szakaszába lépni.
Talán az egyik legfontosabb tanács, amit adhatok: ne maradjunk meg a túlélő állapotban, mert ha nem lépünk tovább a gyarapodás felé, akkor korlátot állítunk önmagunk elé. Helyette inkább ismerjük fel azt, hogy túlélő áldozatok vagyunk. Ez az első lépés.
Kedves Hölgytársam, való igaz, hogy túlélő voltál, de már ne akard viselni ezt a jelzőt! Tudom, hogy olykor félelmetes lehet továbblépni a túlélő státuszunkból, hiszen ez a megkülönböztető jele a „ ...nahát, aztamindenit, fogadjunk ..., el sem hiszed...!” jellegű teljesítménynek. Tudom, hogy sok nőnek ez segített idáig, és igenis büszkének kell lenni rá. Közben pedig eltávolít a személyiségünk további fejlődésétől.
Ahelyett, hogy a túlélést helyeznénk az életünk középpontjába, viseljük inkább a sok jelvény egyikeként, de ne az egyetlenként! Őrizzük annak emlékeként, hogy meghaladtuk a fájdalmas múltat, a nyomában maradó heg pedig inkább arra emlékeztessen, hogy milyen erősek is vagyunk.
Amikor egy nő nem szabadul a „túlélő vagyok” gondolattól (még akkor sem, ha ez már rég nem hasznos a számára), akkor jobban teszi, ha egy picit lelassul és befelé figyel. Ki kell szabadítania önmagát a túlélő archetípus szorongatásából, különben megáll a fejlődése és belefagy az áldozati lét dermesztő fogságába. Ebben az állapotában pedig semmi más sem lesz képes fejlődni benne.
Ha mi, nők a gyarapodást választjuk és elindulunk a nehéz idők ellenére is a változás felé, akkor bőséges táplálékot és fényt tudunk szerezni önmagunk számára, hogy újra virágozhassunk. Tegyük ezt azért, hogy személyiségünk virága dús, pompásan nehéz fejű bimbókat és leveleket hozzon.
A “túlélő vagyok” helyett számos más jelvényt tűzhetsz ki magadra. Vedd észre, itt az ideje, hogy elhidd végre: ELÉG JÓ VAGY!
A túlélés keménnyé tehet egy nőt, ami egy ponton túl akadályozza a gyarapodást. Jobb, ha olyan címkékkel illetjük magunkat, amelyek a szabad növekedésünket segítik elő. Ez már maga a gyarapodás!
Elég jó vagy?