Jó szex - jó házasság?

Széles körben elterjedt nézet, hogy a jó szex a jó házasság alapja, a jó szexnek pedig a legjobb receptje a biztos kapcsolat, amely tovább mélyíti az érzelmi kötődést. Vajon tényleg így van?

Kutatások szerint, akik jobban meg vannak elégedve a párkapcsolatukkal, azok a szexuális életükkel is elégedettebbek, viszont ez visszafelé már nem így van. Úgy tűnik, hogy a jó párkapcsolat valóban jó szexhez vezet, de a jó szex már nem feltétlenül elegendő a jó párkapcsolathoz. A kielégítő szexuális kapcsolat önmagában nem elég egy párkapcsolat fenntartásához.

Amíg az elégedett házasok boldogságuknak csupán 15-20 százalékát tulajdonítják az örömteli szexuális életüknek, addig a boldogtalan párok elégedetlenségük 50-70 százalékát írják a szexuális problémáik számlájára. Úgy tűnik tehát, hogy ha válságban van a testi szerelem, az egyben az egész párkapcsolat válságát jelzi, és szinte törvényszerűen a szexre hat ki először a kapcsolat megingása.

Az is érdekes megfigyelés, hogy a nőknél a kapcsolati elégedettség, a férfiaknál pedig a szexuális elégedettség jelzi leginkább előre a kapcsolat stabilitását. Tehát a férfiaknál a szexszel, a nőknél pedig a kapcsolattal való elégedetlenség vezet inkább a kapcsolat felbomlásához. Úgy tűnik, hogy a párkapcsolati problémák hamar rányomják a bélyegüket a szexuális életre, s ez fordítva is igaz: ha nem megy úgy a szex, akkor az a párkapcsolati elégedettségben is megnyilvánul. 

Manapság az egyéni szexuális vágyzavar helyett a párok eltérő mértékű szexuális igényeiről beszélünk. Az emberek a saját vágyszintjüket ugyanis akkor értékelik túl alacsonynak vagy magasnak, ha azt összehasonlítják a partnerükével. Sokszor a pár azon tagja (jellemzően a nő) gondolja úgy, hogy ő a probléma forrása, aki kevesebb szexuális vágyat érez. Legfőképpen azért, mert a partnere szexuális igényszintjét érzi normálisnak. Ha a vágyzavart az egyéni szintről párkapcsolati szintre emeljük, azzal megszabadítjuk az alacsonyabb szexuális vágyszinttel rendelkező felet a patologizálástól és a diszfunkcionális címkétől.

Másrészről az is nehezen elviselhető, ha valaki úgy érzi, hogy a párja nem kívánja őt. Az, akit folyamatosan visszautasítanak, sértve érzi magát, és sokkal gyakrabban válik dühössé vagy depresszióssá. Lassan kihal a kapcsolatból az intimitás, egyre kevesebb lesz a spontán ölelés vagy csók, és a szexuális együttlétek helyét gyakran átveszi a pornó és a maszturbáció.

A párok a legnagyobb distresszt akkor élik meg, amikor jelentősebb eltérést tapasztalnak a szexuális vágyszintjükben. Minél nagyobb az eltérés, annál kisebb a kapcsolati stabilitás, csökken a pozitív kommunikáció és megnövekednek a párkapcsolati konfliktusok.

Egy, az Egyesült Államokban végzett vizsgálat szerint a nők 41 százalékánál a szexuális vágy csökkenésében a saját test negatív megítélése játszik elsődleges szerepet (ami elsősorban a terhességet és a szülést követően alakul ki), s összességében a nők 31 százaléka jelölte meg okként a partner elégedetlenségét. Márpedig, ha valaki nem érzi magát vonzónak és szégyelli a testét, az a szex iránt sem fog érdeklődni, függetlenül az esetleges túlsúlytól vagy attól, hogy a partnere vonzónak találja-e.

A médiából zúdul ránk az az üzleti célokat is szolgáló szépségeszmény, amely a fiatalságot és a karcsúságot tartja a legfőbb szexuális vonzerőnek. Ezért aztán úgy érezzük, hogy a szexuális együttléthez testüknek minden esztétikai kritériumnak meg kell felelnie (friss szőrtelenítés, testsúly, frizura stb.). Mindemellett sokszor már nem is tudunk felszabadultan részt venni az együttlétben. Rengeteg felnőtt él úgy, hogy kétségei vannak a saját szexualitását illetően, és folyamatosan kritizálja a testét, szégyelli meztelenségét egy intim helyzetben. Gyakori a genitáliákhoz való negatív viszony is. Ez az elbizonytalanodott önértékelés aztán kifejeződik a szexuális viselkedésben is. Az a nő ugyanis, aki nincs megelégedve a saját vonzerejével, s nem érzi úgy, hogy a partnere elfogadná és kívánná a testét, az nem fog tudni egy szexuális helyzetben komfortosan viselkedni és kifejezni a vágyait.

A szexuálpszichológia régóta vizsgálja a kapcsolati intimitásnak a szexualitásban betöltött szerepét. Sokáig úgy tartották, hogy amíg a nőknek intimitásra és közelségre van szükségük ahhoz, hogy kívánják a szexet, addig a férfiak a szex által szeretnék megteremteni a közelséget és az intimitást. A férfi számára a partner szexuális, míg a nőnek inkább a férfi érzelmi elérhetősége fontosabb egy kapcsolatban. Többen viszont amellett érvelnek, hogy már régen meg kellett volna szüntetni azokat a sztereotípiákat, amelyek a nőket romantikusnak, míg a férfiakat szexuális hódítónak állítják be és amelyek azt közvetítik, hogy amíg a nők szeretetre szomjaznak, alapvetően hűségesek és ragaszkodóak, addig a férfiak biológiai tulajdonságaiknak köszönhetően képtelenek a monogámiára, valamint félnek az intimitástól.

Több tanulmány is megerősíti, hogy az intimitás a férfiak szexualitásának is fontos része. A nagyobb érzelmi intimitás nagyobb szexuális vággyal és megnövekedett általános szexuális elégedettséggel társul mindkét nemnél. Mind a férfiak, mind a nők számára a legfontosabb a szeretet/szerelem megléte egy párkapcsolatban. Ezt támasztja alá, hogy a szerelmespárok 85 százaléka az érzelmi egyesülés élményét nevezi meg a szexuális aktus legfontosabb elemének.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy az intimitás és a közelség bizonyos aspektusai általános szexuális buktatókként hatnak a kapcsolaton belül, a vágy hanyatlását okozva. Az érzelmileg összemosódott vagy rosszul differenciálódott intim kapcsolat, amit a partnernek való túlzott megfelelési vágy és az autonómia hiánya jellemez, kifejezetten károsan hat a szexuális vágyra. Esther Perel a Szeretkezés fogságban című méltán népszerű könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy a szexuális problémák nem biztos, hogy a közelség hiányából fakadnak. Ami az intimitás elmélyülését szolgálja, az nem feltétlenül vezet jó szexuális élethez. Az érzelmi intimitás növekedése gyakran a szexuális vágy csökkenésével jár együtt.

A kapcsolat korai fázisában igyekszünk a kettőnk közti távolság felszámolására. Az intimitásra való törekvés során gyakran elmosódnak az én és a másik közötti határok, ami felszámolja az én különállását és kockáztatja a párkapcsolatban a szexuális vágy eltűnését. A túlzott közelség és érzelmi összemosottság ugyanis inkább megfojtja, mint támogatja a szexuális vágyat. Az erotikus vágy megszületéséhez inkább el kell távolodni a másiktól, személyes intimitást kell kialakítani a párkapcsolatban megélt intimitás ellensúlyozása érdekében. Az elkülönülés tehát a kapcsolódás előfeltétele, ahhoz, hogy a vágy visszatérjen, újra kell teremtenünk a köztünk lévő távolságot.

Az intimitás témájával részletesebben is fogunk majd foglalkozni, mivel ez egy olyan terület, ami mindannyiunkat érint és amelyben mindig van hova fejlődnünk.

Kép forrása: https://unsplash.com/photos/NIQ52qeXOBU

Füredi Katica szexuálpszichológus, pár- és családterapeuta. Katica elkötelezetten kutatja a felnőtt kötődési kapcsolatok természetét. Szakterülete a párkapcsolati nehézségek és szexuális elakadások kezelése. Szívesen kíséri klienseit az önismeret rögös útján is. Szívügye a fiatalok szexuális edukációja. Tabu témája az intim kapcsolatok működésében felmerülő kérdések köre. Honlapja: pszichozona.hu