Skip to main content
| Soltész Krisztina | Anyaság

Amikor nem jön a baba

Szülővé válni ajándék. Olyan ajándék, amit nem mindenki kap könnyen az élettől, a várva várt családtag – hiába tesz meg mindent érte a pár – csak nem akar megérkezni. A problémával egyre többen küzdenek, mégis a nehezített teherbeesés, a meddőség témája még mindig tabu. Az érintettek sokszor úgy érezhetik, magukra hagyták őket, nehezen igazodnak el a milliónyi vizsgálat, a sokszor nagyon drága,  csodát ígérő beavatkozás között. Mindezt a fojtogató helyzetet nehezíti a társadalmi nyomás, az idő szorítása és a folyamatos döntéskényszer. Nagyon fontos tehát, hogy ebben a nehéz és érzékeny időszakban szakértői, személyre szabott segítséget kapjon a pár.

Mindenekelőtt tisztáznunk kell: a nehezített teherbeesés, a meddőség nem betegség, hanem pillanatnyi orvosi diagnózis. Mindezekről akkor beszélhetünk, ha legalább egy év védekezés nélküli aktív házasélet ellenére sem történik meg a teherbeesés, illetve legalább két vetélés, elmaradt vetélés (az embrió a terhesség korai szakaszában elhal, de a kilökődés nem zajlik le spontán) történt.

Tudni kell azt is, hogy biológiai adottságaink, illetve a bennünket ért krónikus stresszhatások mentén betegségek manifesztálódhatnak, amelyek meddőséghez vezethetnek. Stresszt, szorongást bármi okozhat a magánéleti feszültségtől kezdve  a munkahelyi konfliktusig, de a krónikus stressz fennállásához hozzájárulhatnak fel nem dolgozott gyerekkori traumák, diszfunkcionális kapcsolati mintázatok is. Ha pedig nehezített a teherbeesés, az elhúzódó krízis még tovább ronthatja a helyzetet, a többszörös kudarcélmény a remény és a csalódás érzelmi hullámvasútján ülve elmélyítheti a már meglévő krónikus stresszt. Ez az állapot pedig szomatikus betegségeket okozhat, amelyek ha kapcsolatban állnak a reprodukciós szervekkel, meddőséghez vezethetnek. Ördögi kör.

Több mint tizenöt évi szakmai tapasztalatom azt mutatja, hogy a gyermekvállalási gondokkal küzdő nők problémáit sok esetben sem fizikai, sem lelki szempontból nem térképezik fel rendesen, vagyis az érintettek nem kapnak megfelelő orvosi, pszichológiai támogatást.

Állapot, nem betegség

Praxisomban bio-pszicho-szociális modellben gondolkodom, vagyis vallom: a meddőség kialakulásában nem csak a biológiai adottságok játszanak szerepet, de a gyerek- és felnőttkori szociális környezet, valamint a különböző pszichés tényezők is.

A már említett krónikus stressz nagy hatással bír a női hormonokra, az inzulinszintre, a pajzsmirigyre, nyomában hormonális anomália alakulhat ki. E felborult egyensúlyi állapot következménye, hogy nem jön létre a terhesség. Persze a sikeres fogantatáshoz több száz részletnek kell egyensúlyban lennie, ha valami kibillen ebből az állapotból, máris nehezebb a helyzet. Hogy miért? Mert az agyunk érzékeli, hogy valami nem stimmel, így az evolúciós program szerint a reprodukciós szerveink átkapcsolnak termékeny „üzemmódból” nem termékenybe. Ha helyreáll a béke, sok esetben újra könnyebb lesz a fogantatás.

Itt kell megemlítenünk, hogy ez csak az ökölszabály, mindannyian mások vagyunk, sokaknak a legnagyobb stresszhelyzetben fogan meg a kisbabája, és jól tudjuk, születtek gyerekek éhínségben, háborús időszakban is. Éppen ezen különbözőségünk miatt kell minden egyes esetet személyre szabottan vizsgálni. Hiszen lehet, hogy értékeink az általános számokhoz (a lakosság egészéhez viszonyítva) képest jók, de könnyen előfordulhat, hogy magunkhoz képest már bőven elmaradunk az ideális értékektől.

Ismeretlen eredetű meddőségről beszélünk, ha az orvos ugyan semmilyen szervi vagy hormonális elváltozást nem talál a pár egyik tagjánál sem, mégsem érkezik meg a várt új családtag.

Ennek oka lehet egészen egyszerűen az, hogy nem vizsgálták ki megfelelő módon a nőt és a férfit. Sokan anélkül várják a gyermekáldást, hogy specialista vizsgálná ki őket. Gyakori, hogy a pár húzza-halasztja a dolgot, elhiszik a nőgyógyász „Nincs itt semmi baj, csak várni kell!” tanácsát. Ám minél tovább várnak egy meddőségi klinika felkeresésével, annál nehezebb lesz a teherbeesés. (35 éves kor alatt egy év, 35 éves kor felett fél év sikertelen próbálkozás után javasolt egy specialista felkeresése.)

A másik ok a már említett, „normál” tartományhoz való igazodás: csak azért, mert valaki eredménye az átlaghoz képest rendben van, önmagához képest még lehet probléma az értékeivel. Ezért is nagyon fontos a személyre szabott, alapos vizsgálat.

Segít a pszichológia

Az alapos vizsgálat mellett hasznos a pszichés támogatás is. Egy megfelelő szakember segíthet az adekvát megküzdési stratégiák kialakításában, a szorongás és a stressz oldásában, a nagy felismerésekben. A gyerekvállalásról való gondolkodásunkat ugyanis - akár tudattalanul is - befolyásolhatják a saját gyerekkorunkban átélt élmények, a szüleinkkel való kapcsolatunk. Ha például az anyánk túlféltett, apánk túl rideg volt, kontrollálták minden cselekedetünket, nem voltak érzelmileg elérhetőek, akkor ezek az emlékek mind-mind befolyásolhatják a gondolatainkat, érzéseinket a szülő-gyerek kapcsolatról. E megélések is blokkolhatják a termékenységet. (A feltételes mód használata azért fontos, mert rengeteg ember lesz úgy szülő, hogy saját életadóival borzalmas volt a kapcsolata.) Nem ez a lelki fájdalom okozza a meddőséget, de előidézhet olyan krónikus stresszt, amely meddőséget okozó betegséghez vezet. A pszichoterápián mindezekről beszélgetünk, feldolgozzuk ezeket az élményeket.

Klienseimnek az ülések mellett javasolni szoktam, hogy relaxáljanak: amit a stressz felszánt, azt a relaxáció elgereblyézi. Már napi 10-15 perc relaxáció sokat segíthet hosszú távon, a szervezet elindul az öngyógyítás útján.

De beszéljünk a férfiakról is!

Gyakran tapasztalom, hogy a férfiak, bár próbálkoznak, nem tudják úgy kivenni a részüket a küzdelemből, ahogy szeretnék. Hiszen nem ők vesznek részt a beavatkozásokon, nem ők fekszenek a kórházban. Mindkét fél magányosnak érezheti magát ebben a helyzetben.

De gyakori hozzáállás a férfi részéről az is, hogy csak legyint, biztosan összejön majd a baba. Lehet, hogy ezt megnyugtatásnak szánja, ám a nő úgy érezheti, párja elbagatellizálja a helyzetet, ezért nem részesül együttérzésben. A nő ilyenkor azt is érezheti, hogy egyedül marad a problémával, nem tudja kivel megosztani az érzéseit, a gondolatait. Előfordul, hogy a férfi bele sem mer gondolni a probléma nagyságába, nem beszél róla, bezárkózik, máskor meg pánikol. Egyik véglet sem jó, hiszen így nem tud megtartó közeg lenni. Fontos, hogy a pár tabuk nélkül beszéljen a problémáról és képesek legyenek támogatni egymást.

Az a tapasztalat, hogy ha ezután az erős érzelmi hullámvasút után együtt marad a pár, megerősödnek és javul a konfliktuskezelési készségük. Ezt a készséget később, szülőként is kamatoztathatják.

Sokat segíthet a csoportterápia is, például a gyászfeldolgozásban, és szintén hasznos lehet a hasonló helyzetben lévőkkel való találkozás. Ezek az alkalmak sokat jelenthetnek az érintett pároknak, hiszen a tudat, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal, a fájdalmunkkal, hogy lehet beszélni arról, ami a szívünket nyomja, megerősíthet, erőt adhat.

Ezen időszak alatt nagyon fontos a szorongások oldása, a pszichés támogatás: munkám során gyakran tapasztaltam, hogy ha a gyerekvállalás körüli időszak krízisét nem sikerül feldolgozni, az későbbi párkapcsolati problémákhoz, sőt gyakran pszichiátriai zavarokhoz, például depresszióhoz, vagy függőség kialakulásához vezethet.

Támogató környezet

A terápián túl a család és a barátok is segíthetnek. És persze ronthatnak is a helyzeten. A legtöbb, amit tehetnek a hozzátartozók, hogy jelen vannak, figyelnek, ha az érintettek beszélni szeretnének a problémáról. Ha viszont a pár inkább nem osztaná meg, mi történik velük, ne zaklassuk őket különféle kérdésekkel. Hagyjuk a kéretlen tanácsokat! Nagyon tudnak fájni a „Ne aggódj, majd legközelebb összejön!”, az „Engedd el!” típusú kijelentések. Ez az áldozathibáztatás tipikus példája, mert azt sugallja, a nő viselkedése okozza a problémát, azért nem jön össze a baba, mert ő valamit rosszul csinál. Jobb fel sem hozni a témát, nem kérdezősködni folyamatosan, de ha szükség van ránk, legyünk jelen.

Amennyiben úgy érezzük, hogy a pár ebben partner, szervezzünk programokat, billentsük ki őket abból a mókuskerékből, amibe beleragadtak, hiszen valószínűleg minden gondolatuk a gyerekvállalás, a lombikprogram, a vizsgálatok vagy az örökbefogadás körül forog.

A Budai Termékenységi Centrum

Fontosnak tartom tehát, hogy ne csak lelkiekben nyújtsunk segítséget ezen a nagyon nehéz úton, de független tanácsadással eljuttassuk a klienseinket a legmegfelelőbb szakemberhez, specialistához. A megfelelő kivizsgálások és kapott orvosi terápiák lehetővé tehetik, hogy spontán fogantatással legyenek szülők. Ha pedig mégis szükséges, akkor a számukra legmegfelelőbb meddőségi centrumban vegyenek részt asszisztált reprodukciós eljárásban. Ezért sok év tervezgetés után létrehoztam a Budai Termékenységi Centrumot.

Olyan központról álmodtam, ahol egyéni, páros vagy csoportos formában kapják a pszichés megküzdés támogatását azok, akik elakadnak a gyermekvállalás göröngyös útján. Emellett független tanácsadással segítjük őket, hol találhatják meg a számukra legmegfelelőbb orvosi segítséget.