A környezettudatos nő

Minden mindennel összefügg. Vagyis hiába léteznek mára korszerű megoldások, ha hiányzik a társadalomban, a családban, az egyénben a környezettudatos szemlélet és gondolkodás. Pedig, ha a fogyasztói társadalom rendszerének bármely pontján beavatkozunk, akkor minden egyes rész változni fog.

Amikor környezetvédelmi vagy más tudományos cikket olvasok, előadást hallgatok, arra leszek figyelmes, hogy a szakértők kifejezetten szeretik csupán “saját” szempontjaik mentén bemutatni az adott jelenséget. És valóban, minden nézőpontnak megvan a maga lelkes képviselője. Ezek a szakértők sajnos olyan nagy erővel védik saját álláspontjukat, hogy sokszor a többi aspektust/szempontot figyelmen kívül hagyják, vagy akár tagadják azok valóságát. Ugyanígy van ez a környezetvédelemmel kapcsolatban is. Kevés olyan megközelítés létezik, amely vizsgálja mind a négy területet;

• Az -én- területét, vagyis az egyéni belső világot. Hogyan érzek én a környezetvédelemmel kapcsolatban? Talán már unom és ideges leszek, vagy örömmel fogadok minden újítást, kezdeményezést?
• Az -az- területét, vagyis az egyéni külső világot. Hogyan viselkedik, gondolkodik a természetről, a környezetről az egyén, az az ember,aki a másik orra előtt hajít ki az autóból egy pet palackot?
• A -mi- területét, vagyis azt, hogy mit szól az a kultúra/család/párkapcsolat ahhoz, hogy környezettudatosan vezetem a háztartásomat? Hogyan tudom megtanítani a gyermekeimet mindezekre?
• Az -azok- területét, vagyis azt, hogy az adott társadalom mit tesz, és mit nem tesz meg a környezetének megóvása érdekében? Hogyan gondolkoznak azok, akik arra várnak, hogy a tudósok egy új felfedezéssel majd megoldják helyettük a problémát?

Integrál szemléletben gondolkodó pszichológusként úgy érzem, hogy a környezetvédelem ügyét (is) a wilberi négy nézőpont alapján érdemes megvitatni hiszen, ha meg akarunk érteni bármilyen dolgot/jelenséget, akkor annak minden fontos elemét figyelembe kell vegyük. Ez a négy nézőpont meghatározó, ám nagyon különböző információkkal és adatokkal szolgál. Wilber szerint nem az egyik miatt alakul a másik, hanem mindegyikből következik mindegyik. Minden mindennel összefügg. Vagyis hiába léteznek mára korszerű megoldások, ha hiányzik a társadalomban, a családban, az egyénben a környezettudatos szemlélet és gondolkodás. Pedig, ha a fogyasztói társadalom rendszerének bármely pontján beavatkozunk, akkor minden egyes rész változni fog. Így rögtön felmerül a kérdés, hogy mi az egyén, a Nő és mi a társadalom felelőssége? És ezek hol találkoznak? Ha az egyén fejlődik, az kihat-e a kollektív szintekre is? Ha a Nő, vagy az Anya környezettudatossága fejlődik, az mennyiben hat a gyermekeire, a családjára? Hogyan lehet formálni az egyén környezettudatos gondolkodását?

Sokat foglalkozunk a környezettudatossággal, írásaink és szemléletformáló előadássorozatunk úgy kínálja megvitatásra a környezettudatosság kérdését, hogy nem csupán az egyik vagy másik kvadránsban időzünk. Azaz nemcsak össztársadalmi szinten gondolkodunk a természetvédelemről (jobb alsó), hanem egyéni és kulturális szempontokat, és az emberi érzelmek, a viselkedés, a szokások, a test működésének szempontjait is figyelembe vesszük. Beszélni fogunk arról is, hogyan lehet lépésről lépésre átalakítani szokásainkat, milyen érzéseink lehetnek, ha rájövünk, hogy bizonyos dolgokat el kell hagynunk.

Összefogás és a közösség ereje kell ahhoz, hogy megújuljunk. Ezért várunk Benneteket a Más hangon női előadásainkra, ahol szeretnénk, ha elmondanátok a gondolataitokat, nehézségeikteket a téma kapcsán. Mindannyiunknak szüksége lesz egy olyan bolygóra, ami nem fullad bele a túlfogyasztásba, a fogyasztói társadalom túlkapásaiba.